Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1. Első nap - Ha addig nem öljük meg egymást

2012.04.10

 

 

Sulimentő program

I.fejezet: első nap – ha addig nem öljük meg egymást
Írta: Zsebi

 - Vegyetek be!

A szőke fiú ott állt megtörhetetlenül előttük, és nem úgy nézett ki, mint akit egykönnyen vissza lehetne utasítani.

Bár, ők sem tűntek olyanoknak, mint akiket csak így meg lehet győzni.

A fiatalabb az idősebbikre nézett, amolyan, „most mi van, bevegyük?” tekintettel. De az csak megrökönyödötten bámulta a szőke srácot. Mindkét fiú meglepődöttséggel fordult a harmadik felé, bár arcukról ezt nem nagyon lehetett leolvasni.

Muszáj bevenniük – gondolta a szőke, aki nem volt más, mint Naruto. – Mert ha nem, akkor… nos, be kell vetnem a ’B’ tervet. Nem állok le amíg nem sikerül!

Úristen, hogyan is jutott el ő idáig?! Ilyen rövid idő alatt…

*

Uzumaki Naruto a 16 éves energiabomba kamasz, most váltott iskolát. Neki ebből kiindulva magától értetődő, hogy rögtön első nap csap valami balhét.

Hmmm, nem is tudom, mondjuk, fölhergeli az amúgy is elég szeszélyes igazgatónő idegeit.

Csak akkor még mondjuk, nem gondolt bele, hogy az neki nagyon fájhat.

Az igazgatói szoba ajtaja kicsapódott és kirepült belőle egy félájult szőke fiú. Az irodából még hallatszott egy olyan üvöltés és vonyítás szerűség, hogy „TŰNJ A SZEMEM ELÖL, NE IS LÁSSALAK!!” majd az ajtó újra becsapódott.

Pár éppen arra lézengő diák megrökönyödve figyelte a jelenetet, majd Naruto levakarta magát a falról, és elnevette magát. Ez egy ritka nagy pofon volt a Tsunade-banyától, de még mindig nem a legnagyobb.

Ezt úgy sikerült összehoznia a mi kis hősünknek, hogy jókedvűen ment be az igazgatóiba, hogy köszöntse a hölgyet. Elég sajátosan…

 - Áhh, Tsuneda-baa-chan, de rég láttalak! – arca szinte sugárzott az örömtől.

Eddig még úgy el is ment a dolog, de aztán…

Naruto közelebb hajolt az íróasztal mögött gubbasztó szőke nőhöz.

 - Hú, Tsunade-chan te aztán egyre és egyre öregebb leszel…

És itt kész. Innentől már nem nehéz elképzelni a történteket.

Tsunade kiskora óta ismeri Narutot. A szőke keresztapja, a már szinte mértéktelenül perverz Jiraiya, az ő iskola társa volt.

Emlékezett, mikor még kisebb volt, váratlanul elkezdte Jiraiya-sant Ero-seninnek hívni. Tsunade akkor pont ott vendégeskedett náluk, és ő nagyon is értékelte a keresztapja új „becenevét”. Ritka pillanat volt, hogy az öreg hölgy ilyen jót nevetett.

Az új suli, ahova került, a Konoha Senju Hashirama Bentlakásos Iskola volt. Ennek az igazgatója a kissé agresszív Tsunade. Volt egy titkárnője, Shizune, aki nagyon a szívéhez nőtt, ezért semmiért sem bocsátotta volna el. És bármilyen furcsa, Shizunénak volt egy malaca: Tonton.

Sokszor lehetett látni a nő közelében, vagy az irodában. Shizune annyira kedvelte az állatot, hogy még ruhákat is vart neki. Ezért Tonton egy kicsit nevetséges volt az újaknak, de a régebbiek megszokták.

Szó mi szó, nem volt egy átlagos iskolához hasonlítható, az biztos. De pont ez volt benne olyan elvarázsoló, szeretnivaló: hogy bár egy oktatási intézményről beszélünk, sok dolog eltért a normálistól.

Narutót nem viselte meg a váltás. A többi helyen nem szerették. Már egy ideje amúgy is tervezte, hogy átiratkozik, és amikor Tsunade elé állt, hogy nem akar e átjönni az ő iskolájába, boldogan mondott igent.

Mivel anyagilag nem volt a toppon, azt is mondhatnánk, hogy már a suliba költözés elött egyedül élt, és dolgozott, sok mindent kedvezménnyel kapott. A szülei már rég nem éltek. Jiraiyának, aki elméletileg a hivatalos gyámja volt, nem volt sok ideje a gyerekre a munka miatti elutazások (és a bárokba járás) közepette. Nem volt egy apa típus, de ettől függetlenül Narutót nagyon szerette. És ez kölcsönös érzésnek számított, a fiú mindig is felnézett a sok bohóckodásával együtt is a férfira, mert egyébként nagyon okos és tapasztalt ember volt. És sosem hagyta volna cserben a barátait.

Miközben a folyósokat rótta, zsebében kitapogatta a kulcsot, ami az ő szobájáé lesz. Átsétált az előcsarnokon, és az egyik padnál hagyott bőröndjét és táskáját fölkapva elindult a megadott hely felé.

Annyit tudott, Hogy valami ’C’ épületben lesz. A harmadik kollégiumi épület, a legutolsó.

Egy ideig kóborolt, ameddig az orra vitte, majd inkább arra jutott, hogy megkérdez valakit. Nem kellett sok ész hozzá, hogy rájöjjön: eltévedt.

A folyósón rögtön meg is pillantott egy barna, tüskés hajú fiút. Éppen vallami könyvet olvasott nagy érdeklődéssel, ha jól látta a boritóját, valami kutyásat, amikor odament és megszólította.

 - Öhm…Helló! Megtudnád nekem mondani merre van a ’C’ épület?

A fiú csodálkozva nézett rá, majd elmagyarázta, hogy a kollégiumok pont a másik irányban vannak az iskolához képest.

Ne már – futott át Naruto agyán a gondolat. – akkor most hiába gyalogoltam lépcsőket ebben a tetves épületben egy 200 kilós bőrönddel?! Dattebayo!

Bár az arcán ezekből a gondolatokból csak annyi látszott, hogy megvonaglott, de azért levágott egy vigyort a fiúnak.

Az visszavigyorgott.

 - Új vagy, igaz? Én Inuzuka Kiba vagyok – kezet nyújtott.

Naruto készségesen megrázta.

 - Uzumaki Naruto.

Most már nem aggódott a barátok miatt. Máris remélte, sikerült találnia egyet.

 - Elkísérnélek, de… - Kiba elhúzta a száját. – Ezt a hülye tanárt kell várnom, hogy elméletileg korrepetáljon. Már itt állok vagy félórája, de csak nem tolja ide a seggét. Kíváncsi vagyok, ezúttal milyen kifogással jön majd…

Naruto fölkuncogott. Tsunadén keresztül azért már tudott egyet s mást az iskoláról, és voltak tanárok, akikkel már találkozott is.

Nos, köztük ott volt Hatake Kakashi is. Aki, jó szokását nem tagadva, még akkor is késett, mikor Narutóék rá vártak. Valami fekete macskáról hablatyolt, vagy mi…

Miután Kiba elmagyarázta a pontos útbaigazítást, már nem akadályozta semmi, hogy végre kipakolhasson. Mikor kilépett az iskola épületéből, egy park szerűséget vélt felfedezni. Ez volt az iskola kertje. Ennek mentén helyezkedett el a három – hú, ezek nem is olyan kicsik – épület.

Rögtön az utolsó felé vette az irányt. A ’C’ épület, vagyis a legvége, legtávolabb az iskola épületétől. Magyarul végig kell mennie mind a három kollégium előtt, ha el akar jutni a suliig – és ez remek alkalom, hogy meglesse, kik a többiek.

Téglaépületek voltak, régies hatással, de valójában egyáltalán nem volt kevésbé felszerelt bármilyen más bentlakásos iskolánál.

Fölgyalogolt a lépcsőn, és a megfelelő számú szobához lépett. Egy pillanatra megállt az ajtó előtt és nagy levegőt vett.

Éppen neki döntötte a fejét a fa ajtónak, teljes testsúllyal ránehezedve. Végre itt van, itt a…

És akkor kattant a zár és kitárult az ajtó.

Majd ugyan ezzel a lendülettel Naruto begurult a szobába.

Elég hírtelen érte a dolog, ezért nem tudott védekezni az esés ellen. Magyarul rögtön pofára. Aucs.

Egy fekete hajú alak nézte végig a szőke szerencsétlenkedését, teljesen kifejezéstelen arccal. Mire Naruto fölállt, leporolta magát és megdörzsölte az orrát, ami a bravúros betoppanásnak köszönhetően nagyon fájt, felhúzta a szemöldökét és megszólalt.

 - Már azt hittem örökké ott akarsz szuszogni az ajtó előtt. Te leszel az új szobatérsam, üdv.

A dolog nagyjából ennyivel el volt intézve. Legalábbis a holló hajú részéről. Naruto része még csak most kezdődött igazán.

De előtte még végiggondolta a dolgokat. Szobatárs… Igen, mintha baa-chan említett volna ilyesmit, csak akkor még nem nagyon figyelt, túl boldog volt, hogy ebbe az iskolába jöhet és mindent új, tisztalappal kezdhet.

 - Üdv neked is. Uzumaki Naruto vagyok.

Fordult a fekete felé. De az csak háttal állt neki és pakolt tovább ki a bőröndjéből.

Nagyjából oda se bagózott Narutóra. Aki nem kifejezetten kedveli, ha nem figyelnek rá.

 - Hahó, hallasz? Téged hogy hívnak?

Reakció hiányában Naruto kezdett ideges lenni. Úgy döntött: eléri, hogy ez a bunkó, kis újgazdag teme odafigyeljen rá.

 - Héé!!

Odaállt új szobatársa elé, ezzel gátolva őt a pakolásban. Vészesen közel hajolt hozzá, és tett egy újabb kísérletet.

 - Tudod, ha valaki bemutatkozik, illik neked is elmondani a neved. Úgyhogy nem kérdezem meg még egyszer: Te, kivagy?!

Válaszul egy arrogáns félmosolyt kapott – ami elég nagyot húzott Naruto így is megfeszített idegein.

Hát még a folytatás.

 - Hn. Idegesítő vagy, dobe.

Kész. Betelt a pohár. Na, ő most megmutatja.

 - Mit mondtál, teme?!

Azzal neki ugrott, ezzel lenyomva a földre a fiút. Egy ideig ott huzakodtak, egyre csúnyább szavakat dobálva egymáshoz, amikor kopogás hallatszott.

Mindketten úgy dermedtek meg, ahogy voltak, és egyszerre kiáltották.

 - Szabad!

Az ajtó kinyilt és egy rózsaszínhajú lány lépett be rajta, vidám mosollyal. Először észre sem vette a földön levőket, akik ugyan úgy le voltak merevedve, mint addig.

 - Sasuke-kun, lent hagytad a csarnokban a…

És akkor észrevette. A mondat félbe maradt, úgy bámult rájuk, mint valami UFÓkra.

Hát igen, a szituáció valahogy így nézett ki: a két fiú lába teljesen össze volt gabalyodva, és oldalasan feküdtek éppen, hogy ki legyen felül (ez nagyon perverzen hangzik :P), a hollóhajú Naruto pólóját ragadta meg éppen, Naruto (nagyon felnőttesen) Sasuke haját markolta.

Tulajdonképpen ez lehetne egy szerelmi jelenet eleje is, de ne siessük el a dolgokat.

-…kulcstartód, gondoltam, fölhozom…- fejezte be némi szájtátás után a mondatot Sakura.

Egy ideig még csak meredtek egymásra, végül Naruto csodálkozó hangja törte meg a csendet.

 - Sakura-chaaan?!

 - Naruto?!

Az említett gyorsan fölpattant és tarkóra tett kézzel, vigyorogva sietett oda a lányhoz.

Eközben a fekete hajú is feltápászkodott.

 - Ti ismeritek egymást? – kérdezte a másik kettő felé fordulva.

Mielőtt Naruto mondott volna valami csípőset, Sakura megelőzte.

 - Régen osztálytársak voltunk.

 - És szerelmes volt belém. – vigyorgott a szőke, egészen addig míg valaki le nem ütötte. De jól erősen. Túlságosan is.

 - Ne beszélj hülyeségeket, baka! Mégis mikor voltál te az én szerelmem?! – veszekedett a rózsaszín lány az éppen feltápászkodni próbáló Narutóval. De mivel annak most egészen felfordult a világ, nem nagyon sikerült neki.

 - Oh, tényleg, Sasuke-kun, tessék! – fordult immáron negédesen mosolyogva a másik fiú felé, odanyújtva a tárgyat, amit hozott.

 - Hn. Kösz.

 - Már megint kezded, teme?! – kelt ki magából Naruto. Nem tehetett róla, szobatársa minden porcikája fölhergelte őt. – Már megint hnögsz?! Rohadtul idegesítő!

Sasuke gúnyosan nézett rá.

 - Usuratonkachi.

 - Teeee… - Ugrott volna neki immárom másodszor szobatársának Naruto, mikor valami megállította. Még egy ütés, egyenesen Sakurától.

 - De most miéééért, Sakura-chan…

 - Nyugodjatok le. Te főképp, Naruto! Ne kötözködj folyton!

 - De…

 - Naruto!

 - Jól van, na.

Elégedett mosoly volt a lány arcán. Sakurának nem volt baja Narutóval, de Sasukéért egyszerűen falra mászott. Mindent megtett, hogy rajongása tárgya végre felfigyeljen rá – lehetőleg sokkal hamarabb, mint régi legjobb barátnőjére, Inora, aki szintén oda volt a fiúért.

 - Nos, én csak ennyi időre néztem be. Sasuke, Naruto – mosolyodott el. – Jó volt újra látni egymást. Sziasztok.

Még egy ideig nézték a becsukódó ajtót.

 - Egek – mondta Naruto tarkóját vakargatva.

Onnantól kezdve a nap további részében feltűnően kerülték egymás tekintetét és társaságát. Miközben kipakolták cuccaikat, a lehető legjobban ügyeltek arra, hogy hátat fordítsanak a másiknak.

Tudták, egy apró mozdulat, és a végén még megölik egymást. És mind a ketten túl szerették volna élni még ezt az évet.

A szőke is már szinte mindent elrendezett mikor a nagy bőrönd alján megtalálta a betuszkolt laptop táskát. Rögtön ki is vette kincsét. Imádta a számítógépeket, vagyis, azt imádta, amit szolgáltatni tudtak neki.

Mert Narutónak volt egy kis titka. Soha senkinek nem mesélt hobbijáról, és arról, mihez ért az egyik legjobban. Mert nem sokan szeretik az ilyeneket – nyílván okkal.

Naruto hacker volt. Nem is akármilyen.

De sohasem crackerkedet. Nem szerette az ilyesmit. Úgy gondolta, hülyeség nás számítógépét feltörni, e-maljeit olvasni, szívatni – mindezt gépen keresztül. Nem érdemes, és csúnya dolog. Ő sem örülne, ha ezt tennék vele, bár, mivel ő képzettebb ilyen téren, talán tudna valamilyen ellenmegoldást kitalálni.

Kivette táskájából a szerkezetet. Nem volt valami új, kopott is volt egy picikét, de jól bírta. Naruto vigyázott rá, amennyire tőle kitellett. Szerette ezt a gépet.

Sasuke felfigyelt rá.

 - Egy laptop? – kérdezte.

Naruto felnézett.

 - Jah. Neked is van, nem? – bökött fejével a fekete hajú ágya mellett letámasztott táskára.

A fiú bólintott.

 - Jó régi lehet.

Naruto kihúzta magát, mint egy büszke apa.

 - Én vettem még régebben, amikor dolgozni kezdtem, a fizetésemből – némi rásegítéssel…

Sasuke gúnyosan vigyorgott. Vagyis, talán nem akarta, hogy gúnyos legyen, de így sikerült.

 - És még működik?

 - Naná! Melody nagyon strapabíró…

A hollóhajú felköhögött az utolsó mondatra. Melody…?

 - Nem mondod, hogy nevet is adtál neki, dobe?

Naruto, mintha kicsit megsértődött volna, de hamar tovaszállt a mérge.

 - De. Mi van, talán zavar, teme?

Sasuke csak a fejét rázta.

Hosszú éven megyünk keresztül – gondolta.