Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gyógyító szerelem

 

Gyógyító szerelem

Párosítás: SasuSaku


- Sasukee! – Sakura rémülten ült föl az ágyában. Ijedten nézett körül, de aztán látta, hogy saját szobájában volt. „Hát csak álmodtam”, gondolta magában Sakura. - Sakura! – rontott be az ajtón Naruto lihegve. - Mi a baj Naruto? - Sasuke…Sasuke…Sasuke a…a..kórházban! - Micsoda?? Sakura fölpattant, és rohanni kezdett a kórház felé. Berontott az ajtón. Megállt, és körülnézett, majd elindult rohanva az egyik folyosón. Sorba végignézte az összes szobát, majd megtalálta, akit keresett: Sasukét. Közelebb lépett, és leült az ágy mellé. Hirtelen zokogásban tört ki, és ráborult a fiúra. Ijedten ugrott el a fiútól, amikor észrevette a fiú mellkasán, a kötözésen azt a hatalmas vérfoltot. A vért, mely most már az ő testéhez is hozzá tapadt. Könnyekben tört ki, és ráhajtotta fejét az ágy szélére, miközben a fiú kezét markolászta. Könnycseppjei ráhullottak Sasuke kezére, és apró, csillogó gyöngyként maradtak ott. Sakura nem bírta tovább, elrohant, ki az erdőbe. Zokogva borult le a földre, elővette kunai késsel, és hirtelen mozdulattal beledöfte a gyomrába. Érezte, ahogy térde megroggyan, majd elsötétült előtte a világ, és örökre lehunyta szemeit. Sakura a kórházban ébredt fel. Érezte a kötést a gyomrán, de mikor eszébe jutott Sasuke, mit sem törődve a fájdalommal, felugrott az ágyon, és rohanni kezdett a szoba felé. Mikor meglátta a félig kihunyt testet, ahogy erőtlenül fekszik az ágyon, összeszorult a szíve, majd közelebb lépett. Ráborult a fiú ágyára, és ott aludt el. Sakura egy hosszú sípolásra ébredt fel, mely nem akart alább hagyni. Orvosok rohangáltak be az ajtón, félrelökve Sakurát. Sakura zavartan kapta ide-oda a fejét. - Gyorsan, gyorsan! - Újraélesztést! - Újra! - Nem megy! - A műtőbe! Sakura ijedten nézett az orvosokra, akik egyik helyről a másikra rohangáltak szerelme körül. Hirtelen aztán Sasukét kitolták az ágyon, egyenesen a műtő felé. Sakura be akart menni, de az orvosok nem engedték. A lány leült a műtő elé, és várt. - Hát mégsem rémálom volt. Lidércnyomás. Egy lidérces látomás. Sakura beletemette arcát a kezébe, míg el nem aludt. Mikor fölkelt, a műtő üres volt. Visszafutott Sasuke szobájához, de a fiú nem volt ott. Újra rohanni kezdett, míg végül megtalálta Sasukét. Amikor meglátta, lehajtotta a fejét, és könnycseppek szántották végig bársonyos arcát. Közelebb lépett a fiú ágyához, és nézte. Szörnyű látvány volt. Mindenféle gépet kötöttek rá. Ahogy Sakura elmélázva nézte a félig holtan feküdt fiút, amikor belépett az orvos. - Jó napot! - Jó napot… - Maga a barátja? - Olyasmi… - Jó, akkor azt hiszem el kell mondanom, hogy nagy valószínűséggel Sasuke Uchiha pár órán belül meghal. Sakura felkapta a fejét a hallottakra. Erőtlenül megrogyott a térde, és térdre esett. A fejét lehajtotta, rózsaszín hajtincsei az arcába omlottak. Könnyek hagyták el a szemét, melyek keserves fájdalommal a földre hullottak. Az orvos elment. Sakura továbbra is a földön gubbasztott. Aztán inogva fölállt, és bizonytalan lépésekkel ment az ágy széléhez. Lerogyott a székre, és a fiút nézte. Csodás, sötét szemei örökre lehunyva maradnak. Ébenfekete haja élettelenül omlott a párnára. A lány óvatosan ráhajtotta a fiú mellkasára a fejét. Sasuke alig lélegzett. A szíve alig verdesett. Sakurának ez még több könnyet csalt a szemébe, melyek ráhullottak a halálos sebre. - Sasuke…Sasuke…kérlek ne hagyj itt! Kérlek! Maradj itt velem…örökre. – sírta a lány e szavakat, majd még hozzá tette – Sasuke…maradj… Sakura kimondta a fájdalmas szavakat, majd mély álomba merült. Reggel az orvos köszöntötte. - Jó reggelt Sakura kisasszony! - Jó reggelt… - Egész éjjel itt volt. Nem fáradt? - Nem…nem igazán. - Ennek örülök. És, maga hogy van? Látom, szépen gyógyul a sebe. - Én jól vagyok… - Ez jó hír. Az orvos végignézett Sasuke testén és Sakurán, majd kiment a szobából. Sakura még elüldögélt a fiú mellett, majd kiment a szobából, és leült az ajtóval szemben. Ekkor 3 orvos ment be Sasukéhoz, és különböző papírokat kezdtek vizslatni. Végignézték a gépeket, és az általuk mért adatokat. Sakura próbált leolvasni a tekintetükből valamit, de az orvosok arca kifejezéstelen maradt. 2 orvos kiment, majd a 3., akivel korábban már beszélt Sakura, fejcsóválva jött ki a szobából, aztán megállt Sakura előtt. - Sakura kisasszony…sajnos Sasuke nagyon mély kómában van. És…minden bizonnyal nem fog fölébredni többé. - Hogyan? - Már csak a gépek tartják életben. Egy ilyen súlyos sebet, közvetlenül a szív mellett nem szoktak túlélni. Egy példát sem tudok mondani, aki eddig életben maradt ilyen halálos seb mellett. - De..de.. - Holnap reggel le fogjuk kapcsolni a gépeket. Vagyis meg fog halni. Sakurát sokként érték e szavak, és már sírni sem volt ereje. Lehajtotta a fejét, a szemeit becsukta. Az orvos is elment. Sakura csak arra lett figyelmes, hogy valaki leül mellé. - Sajnálom… Naruto vigasztalóan a lány vállára tette a kezét. A lány viszont nem nézett föl. A kétségbeesés helyét egyre jobban átvette a düh. Nem értette, hogy mások miért nem látogatták meg Sasukét? Miért nem? Még ez a hülye Naruto is…Nem, Naruto igazán nem tehet semmiről sem. És ő szólt. És ő van most is itt. Ő nem hibás. Hitt neki. De még mindig nem szólalt meg. Naruto ekkor fölkelt, és elment. Sakura utánanézett, de aztán visszament a szobába, és Sasuke ágyán aludt el. Sakura újra orvosok nyüzsgésére ébredt fel. De amikor, látta, hogy mit csinálnak az orvosok valójában, kétségbeesetten kapta fel a fejét, és felugrott. - Sasuke! Sasuke! Neee!! Ne hagyj itt! Nem akarom…nem! Kérlek maradj itt! Ne halj meg! Sasuke… Az orvosok nézték, ahogy a lány ráborul Sasuke testére, majd folytatták a dolgukat. Sorban kapcsolták ki a gépeket. - Nee!Ne! Ne! Sasuke! Sasuke! – Sakura zokogott. Nem bírt elbúcsúzni a fiútól. De nem is akart. Azt akarta, hogy örökre maradjon vele. Örökre…- Sasuke! Kérlek ne…ne hagyj itt! Én…én szeretlek! Sasuke… Az orvosok már az utolsógépeknél tartottak, amikor az egyik gép ritmusosan, ütemesen kezdett el sípolni. Az orvosok vadul kapták oda a fejüket. Sakura is fölnézett. - Ez nem lehet… - mondta elhaló hangon az egyik orvos. - Hihetetlen… Sakura ránézett a fiúra, aki kinyitotta szemeit. - Sasuke! - Sakura…? – Sasuke erőtlen hangon suttogott, és zavartan tekintett körbe. - Ó, Sasuke! - Sakura…köszönöm. – a lány édes csókot lehelt a fiú ajkaira, aki kicsit döbbenten, de lágyan nézett vissza. Visszacsókolta a lányt, és elmerültek egymás pillantásaiban. Az orvosok kiléptek a folyosóra, és gyorsan elrohantak. Egyedül az az orvos maradt benn, akit Sakura kicsit közelebbről ismert. „ – A legszebb gyógyszer…a szerelem.” , gondolta magában az orvos, majd mosolyogva kiment.

 

Forrás: [x]