Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Beteljesült Boldogság

 

Beteljesült boldogság
Írta: Csuti

 Nyár este volt.Sakura a Konohai kórház egyik helységében pakolászott az ablak mellett.A nap kezdett narancssárgás fényekben pompázni a körülötte szálló felhőkkel együtt,ugyanis lemenőben volt.A műszakja véget ért,fáradt volt de inkább szellemileg,mint testileg.Alig várta,hogy hazaérve otthon elnyúlhasson egy kellemes habos kád fürdőben.Ahogy ezen merengett, a kezei autómatikusan dolgoztak és szedték össze az orvosi műszereket egy tálcára.Éppen megfordult a tálcával,hogy a vitrinhez vigye és helyrerakjon mindent,amikor égtelen csattanással kivágódott az ajtó.
  Sakura úgy megijedt,hogy fordulás közben megbillent és a tálca tartalma a levegőbe repült.De mivel ő nem egy közönséges szanitéc volt,hanem  nindzsanő is,nem okozott gondot egymás után elkapkodnia a műszereket vissza a tálcára,majd megkönnyebbülten fújt egyet.Lassan pillantott az ajtó felé,mivel tudta,hogy csak egyvalaki vághatja ki ilyen erővel az ajtót,hogy éppenhogy ne szakadjon ki a helyéről....És valóban!A jövevényre pillantva ott állt az ajtóban a mestere Tsunade,az ötödik Hokage!
 -Sakura!-kiáltott a fiatal lányra-Légyszives azonnal menyj az irodámba! Szükségem van a helyettesítésedre!Nekem halaszthatatlan műtétem lesz most és Shizunének is feladatot adtam,de nyugodj meg!Kb.háromnegyed óra múlva végez és akkor fölvált téged!Amúgysem várunk ma már vissza a faluba több küldetésen lévő nindzsát,úgyhogy valószinűleg nem lesz dolgod!Most pedig futólépés egy-kettő!!
-Igenis!Értettem!-válaszolta Sakura és az előbbi fáradtság minden nyoma nélkül egy pillanat alatt a helyére rakott mindent,bezárta a vitrint,a kulcsokkal és a betegkartonokkal leszáguldott a recepcióra.
  Ott megírta a jelentését,az elfogyott gyógyszerekről és eszközökről,leadta a kulcsokat és már rohant is a Hokage irodája felé....
  Eközben a Nap és a felhők kezdték átfesteni szinüket rózsaszínes- vérnarancsossá.Sakura futás közben nézte az utcákat és a házakat.Már két év tellt el,hogy Konohát Pein támadása után ujjá kellett építeni.De még mindig nem tudta megszokni ezeket az új utcákat.A 7-es csapat élete azonban felvirágzott.Mielőtt Pein megtámadta a falut,Tsunade a Harmadik Hokage cuccai között ellentmondásos iratokat talált és nyomozni kezdett. Aztán megtalálta a valódi jelentést arról az éjszakáról...  

 Arról az éjszakáról,amikor kiírtották az Uchiha klánt,egyetlen kisfiú Sasuke kivételével...Igen,Tsunade kinyomozta az igazságot és vallomásra bírta a két öreg tanácsost,akik mindent tudtak Itachiról és arról,hogy ez egy szükségállapot volt,hogy megfékezzenek egy újabb nagy nindzsaháborút.
  Ezért Tsunade egy váltságcsapatot állított össze,Kakashiból,Narutóból és Yamato kapitányból,hogy találják meg Itachit,beszéljenek vele és hozzák vissza a faluba,utánna pedig Sasukét.
  Hát persze,hogy ezt a küldetést is Naruto oldotta meg kis segítséggel.Ő beszélt az Uchihákkal,miután megtudta az igazat Itachiról teljes szívvel belevetette magát ebbe a küldetésbe.Könnyes szemekkel könyörögte vissza Itachit a faluba és megesküdött rá,hogy megkeresi Sasukét elmondja az igazat neki is és vissza hozza a Konohába,hogy végre kibéküljenek, Itachi vegye át (Orochimarutól) Sasuke edzését és végre boldogan éljenek,hiszen ha valaki,ők ketten nagyon megérdemlik.Itachi beadta a derekát Narutonak adott neki egy esélyt,hogy betartsa az ígéretét.Azóta több mint két év tellt el.Pein azelőtt pusztította el Konohát,hogy Sasuke hazajött volna,így az Uchia fívéreknek nem kellett a múltra emlékezve a régi házukba visszatérni,hanem egy teljesen új,a nevüket és erejüket megillető előkelő házat kaptak otthonuknak.Sasuke pedig egyre erősebb hála Itachinak! Sokkal felszabadultabb.Nevet mások viccein és néha ő is megereszt egy-egy viccet vagy tréfás beszólást.Ennek persze Sakura és Naruto örül a legjobban! Naruto és Sasuke még mindig versengenek egymással,de néha -gyenge pillanataikban-kimutatták egymásnak,hogy fontos számukra egymás barátsága és tisztelik egymást.Sakura érzései Sasuke iránt azonban átváltottak szeretetbe.A csodálat megmaradt,de az már Naruto iránt is kialakult.Hát,igen...a 7-es csapat 18 éves korára komolyabb lett és rettenetes ellenfél bármilyen ellenség ellen,akár külön-külön is!
  Ezeken gondolkodott Sakura,és közben benyitott a Godaime irodájába. Üres volt és csöndes.Sakura az ablakhoz sétált és Konohát nézte.Az embereket akik munkából hazafelé tartottak.A házak ablakait,ahogy némelyikben már villany égett az esti vacsorához való készülődéshez,mert közben a Nap bíborvörösen izzott és megnőttek az árnyékok.Sakura a fényeket nézve arra gondolt,hogy olyanok,mint a csillagok.Sok kis fény. Mindegyik mögött egy-egy élet.Egy-egy család.Sok különböző sors.De egy azonos cél.Talpon maradni,boldogulni...boldognak lenni...Sakura Sasukéra gondolt,hogy ő most már boldog.Visszakapta a családját,jobbanmondva, ami még megmaradt belőle.És arra gondolt,hogy nem ő,nem Haruno Sakura tette boldoggá Sasukét.Egy napon ezután azon kapta magát küldetés közben,hogy már nem vonzódik úgy az Uchihához.Nem akart mindenáron a közelében lenni és nem tartotta menőnek minden beszólását.És azon a napon Sakura úgyérezte megfagyott a szive.Rosszul érezte magát!Valami eltűnt,valami meghalt odabent és a hiánya mardosta a lelkét.Akárhogy próbálta visszahozni azt az érzést,ami eddig betöltötte minden pillanatát,minden álmát,minden gondolatát...nincs többé!A szerelem kegyetlen dolog!Nem lehet kierőszakolni,hogy ne szeress,de azt sem hogy szeress!Sakura azóta nem álmodik és nem dédelget vágyálmokat,hogy majd egyszer Sasuke felesége legyen és sok gyereket szüljön neki...és boldogan éljenek...Eleinte nagyon fájt ez az üresség Sakurának,de mára már egy higgadt,megfontolt,hideg fejjel gondolkozó komoly hölgy lett.”Vajon leszek én még valaha boldog,mint azok az emberek-családok-életek,akik az ablakok fénye mögött élnek?”-tette fel szomorúan a kérdést önmagának.A Nap már lement.már csak a vöröses-lilás ég világított valamelyest,de keleten már felragyogtak a csillagok.”Elszállt az idő.Shizune nemsokára visszajön.”-gondolta Sakura.Ekkor halk kopogás hallatszott az ajtón.Sakura kíváncsian megfordult.
-Szabad!-kiáltott ki.
-Jó estét!-Uchiha Itachi lépett be az ajtón,kezében a jelentésével.
-Itachi!Micsoda meglepetés!Te mindig túlszárnylod az elvárásainkat!Legha- marabb holnap délelőtt számítottunk a visszatérésedre!Erre te ma este beállítasz és még a jelentésed is készen van.Lenyűgöző vagy!
  Itachi finoman meghajolt,majd odasétált Sakurához.Közben a bal kezébe tette át a jelentést.Sakura zöld szemei Itachi mozdulatára villantak,majd Itachi arcát fürkészte.
-Köszönöm az elismerő szavakat!Jó érzés,ha megbecsülik az ember munkáját.-mondta Itachi.
-Sikeres volt a küldetés?-kérdezte Sakura és közben olyan közel lépett Itachi elé,hogy a fiú meg is lepődött,mit akarhat tőle Sakura.
-Igen.-mondta és zavartan körülnézett-a Godaime mikor ér vissza?
-A korházban van,halaszthatatlan műtét.Shizune viszont nemsokára visszaér.Addig én helyettesítek,de nem vártunk senkit.Mint mondtam,meg- leptél.Nekem is ideadhatod a jelentést és én majd beteszem a többi közé, amit a Hokage holnap elolvas.-mondta Sakura és kinyújtotta a kezét az alig fél méterre lévő Itachi orra elé.Itachi pedig a bal kezével átadta azt Sakurának.
-Köszönöm Sakura-chan.-mondta Itachi,majd megfordult,hogy elmenyjen.
-Várj még egy pillanatot!-mondta Sakura és erősen megragadta Itachi jobb felkarját-nincs semmi sürgős mondandód a küldetéssel kapcsolatban,amit esetleg felírjak és a sürgős esetekhez csatoljam?
-Ni-íncs!-nyögte Itachi és próbálta kitépni magát Sakura erős szorításából.
-Aha.-mondta Sakura és egy mozdulattal visszapördítette magával szembe Itachit-Te megsérültél!Ezt kinek akartad elmondani?Ahogy ismerlek, senkinek!És a kórházba sem mentél volna el!-Sakura smaragdzöld szemei mérgesen szikráztak Itachira.
-Lebuktattál-próbálta elviccelni Itachi a dolgot,de látva,hogy Sakura nem enyhül,megkomolyodott.-Sajnálom.Sakura-chan!Megkérhetlek,hogy vess egy pillantást a sérülésemre?!
-Természetesen!-mondta Sakura, és Itachi nem tudta eldönteni,hogy egy apró kis mosolyt látott Sakura szája szélén megvillanni,vagy csak rosszul látta a félhomályban.-Úton a kórházba majd elmeséled mi történt!
-De...!Shizune...-Itachi a mondatot már nem tudta befejezni,mert Sizune lépett be épp az ajtón.
-Igen?Kerestetek?
-Jó,hogy jössz!Itachi megsérült!Elmegyünk a kórházba megvizsgálom és ha tudom,kezelem is!-mondta Sakura Shizunének kifelé menet.
-Nahát Itachi!Már vissza is értél?És mi a baj?-kérdezte Sizune,de már az üres szobától,mert Sakura,közben a nem fájós bal karjánál fogva kirángatta Itachit.
-Viszlát!-kiabálták mindketten,a folyosó végéről.
-Szóval,mi történt a jobb oldaladdal?-kérdezte Sakura,miközben úgy húzta Itachit maga után a kórház felé,mint a szánkót.
-Semmi komoly!Tényleg!Csak ráestem a jobb vállamra.Kificamodott,de visszaraktam.Minden oké!Tényleg!Erre semmi szükség!
-Azt majd én eldöntöm!-mondta Sakura,és egy picit megkönnyebbült,mert ha ez a helyzet,az tényleg nem komoly.Eközben Itachi,Sasuke szavaira gondolt,mikor arról mesélt,hogy Sakura ha a fejébe vesz valamit,olyan mint egy sárkány!Félelmetes!És nemigen éri meg ellenkezni.Itachi tehát sóhajtott egyet és hagyta,hogy az öccse csapattársa húzza maga után.
 De Sakura meghalotta ezt a beletörődő sóhajt.Összerezzent.Eszébe jutott régi önmaga és az hogy nemrég végiggondolta milyen hárpiának tarthatták,ha nem látta be valaki,hogy amit ő kitalált az jó és mindenen keresztülvitte az ötletét.Nem akart többé ilyen háklisnak tűnni és Itachit is épp eléggé kedvelte és tisztelte ahoz,hogy ne akarjon besavanyodott banyának tűnni a szemében.Elengedte a kezét.
-Gondolom...-kezdte Sakura-nem fogsz elszökni a vizsgálatok elől és erre semmi szükség.Hiszen te magad kértél meg rá.És belátod,hogy erre szükség van,hogy törődjünk a harcosaink sérüléseivel,nehogy később egy küldetés közben ez visszaüssön,vagy súlyosabb sérüléssé váljon,esetleg előidézzen egy másik sérülést vagy halált.-mondta csendben lehajtott fejjel.
-Köszönöm,hogy aggódsz értem,és hogy törődsz velem-mondta szelíden Itachi és a bal kezével megsimogatta a lány arcát.Sakura elpirult!
-Akkor mehetünk?-kérdezte zavarodottan.Itachi mosolyogva bólintott ésarra gondot,hogy az öcsikéje egy barom!”Itt ez a kedves,fiatal csinos lány, gyönyörű smaragdzöld szemekkel,selymes rózsaszín hajjal...határozott ugyan,de kedves és tisztelettudó...és Sasukénak nem kellett!Igaz-gondolta Itachi-úgy tudom már Sakurát sem érdekli az öcsém...vajon mást szeretett meg?”Míg ezen tűnődött,beértek a kórházba.Sakura rögtön vért vett,és amíg energiakezelést adott a sérült vállnak kiderült,hogy Itachi alultáplált és súlyos vitaminhiányai vannak.A küldetés közben alig evett és ivott. Sakura nem habozott.Azonnal bekötött egy infúziót és míg az csepegett, folytatta az energiakezelést,hogy a megtört energiájú sejtek újra helyreálljanak,és a chakra pontok blokkolása is megszűnjön.Ilyenkor átkozta magát,hogy nincs Byakugan szeme!Itachi közben érezte,hogy bizsereg a teste,szűnik a fájdalom,de valahogy olyan mámoros érzése van. Azon kapta magát,hogy az összekötött hajú Sakurát fürkészi.Nézi a szemeit ó azok a zöld szemek most milyen komoran koncentrálnak...nézi az arcát..a bőre hamvas és fehér,mint a porcelán..nézi a fülét-ami ritkán látszik a leeresztett hajától-pedig nagyonis szép a formája...míg végül a tekintete megakadt Sakura puha bársonyos ajkain...Itachi nyelt egy nagyot!”Mi a franc van ebben az infúzióban?!”-kérdezte magától bosszúsan.
-Kész!-mondta elégedetten Sakura és befejezte a kezelést,majd kihúzta az idő közben kiürült infúzió tűjét is Itachiból és egy vattával leszorította a tű helyét.Rámosolygott Itachira-Mostmár csak egy kis rehabilitációs gyógymasszázs és holnap szkanderozhatsz Sasukével!-bíztatta nevetve.
-Sakura késő van már.Biztos te is fáradt vagy.Tegyük át holnapra!Amúgy mi volt az infúzióban?Olyan kába és zavart vagyok.Meg szédülök is.
-Nem Itachi!Bízd rám magad!Holnap reggelre kutya bajod!Mi volt benne?Nos,azokon kívül,amit pótolni kell a szervezetede,fájdalomcsillapító és fiziológiás só oldat,mert kicsit ki is szársdtál.Nem ittál eleget!Valószinű, hogy a fájdalomcsillapító miatt érzed így magad,mert szinte sosem kapsz!
Inkább szenvedsz!(Uchiha)-de ezt már inkább csak morogta.-Hazakísérlek! És otthon nálatok masszírozlak meg.Így nyugodtan elalhatsz közben,Sasuke majd vigyáz rád éjjel,te meg kialszod a fájdalmat,regenerálódsz és gyógyulsz még az éjszaka és holnap kifordítosd a világot a helyéről.
  Így is lett.Sakura hazakísérte Itachit.Sasuke majd kiugrott a bőréből,úgy örült a bátyjának,de Sakura beköpte Itachit csapattársának.Mindent elmondott,különösen hangsúlyozva,hogy Itachi el akarta titkolni a sérülését.
Sasuke nem szólt semmit,csak mérgesen nézett Itachira,de látva bátyja kábulatát mondván,hogy úgyis leperegne most róla felkísrte Sakurát és Itachit,Itachi hálószobájába és a „holnap ezt még megbeszéljük!” jelentő- ségteljes és fenyegető mondattal rájukcsukta az ajtót.Itachi fáradtan leroskadt az ágyára,egy kicsit sem könnyítve meg Sakura dolgát.A lánynak ugyanis valahogy le kellett bányásznia Itachi pólóját.Mikor ez sikerült,hasra fektette a kábult fiút,bekente gyógynövényes krémmel és masszírozni kezdte.Elősször a sérült vállat vette kezelésbe „Milyen izmos”-gondolta,majd rátért erre a felkarra... Sakura kezdte élvezni amit csinál!Itachi izmos karját jó érzés volt masszírozni.Végre egy igazi férfit masszírozhat,nem reumás nénikéket!Ahogy végig ki voltak dolgozva az izmok,még anatómia könyv sem kellene hozzá.Hirtelen megrázta a fejét „mit csinálok én?Élvezem egy beteg hátának látványát és érintését?!Valami lehet ebben a krémben amit belélegeztem...bár...tényleg szép a háta...és nagyon izmos..és..ááá SHANNARO!!Koncentrálj Sakura!”Érezte ahogy egyre jobban kilazul a felkar,kimegy belőle a ficam miatti minden rossz beidegződés.Ekkor lejjebb ment és az alkart ugyanilyen élvezettel masszírozta végig.Majd vissza föl,most az egész kart egyben a sérült vállal.Következett a csukjásizom.Sakurát ámulatba eltette,hogy Itachinak milyen szép izmos háta van.És a bőre is szép...selymes,fehér.Érezte a stressz nyomait a csukjásizmon és a nyakon végig.Egészen fölmasszírozott az 1-es,2-es,3-as és 4-es csigolyákat is átgyúrva,Itachi hosszú,fényes fekete haját félresöpörve.És hogy ne legyen féloldalas,a másik oldalon ugyanígy végigment megint az izmokon,vállon,felkaron...stb.Sakura észre sem vette,hogy elszállt az idő a masszázs közben.Vagy másfél órája csinálta már.Mint ahogy azt sem,hogy akaratlanul is energiát adott a kezein keresztül Itachinak.Amikor befejezte a masszázst-nem azért mert be akarta,hanem mert elfáradtak a kezei-meggondolatlanul föntől lefelé lágyan az ujjbegyeivel végigsimította Itachi izmos hátát.Itachi megborzongott és fölriadt.Ekkor tudatosult Sakurában és Itachiban is,hogy szegényke elaludt.
-Bocsáss meg kérlek!-mentegetőzött Sakura-Nem tudtam,hogy elaludtál olyan csendben voltál!Én...csak...egy utolsó simítással ki akartam húzni belőled a rossz energiákat...!-hebegte a megszeppent lány.
  Itachi,hogy ne erőltesse még a jobb vállát és vigyázzon Sakura fáradságos munkájára,felkönyökölt a bal könyökével a hasonfekvésből és álmosan a lányra mosolygott.Sakura úgy érezte olyan cuki most Itachi,hogy menten ráveti magát.
-Hálásan köszönöm neked!-mondta halkan Itachi és megfogta Sakura jobb kezét,az ajkaihoz emelte,miközben a lány tekintetét nem engedte el és kezetcsókolt Sakurának.
  Sakura érezte,hogy idejét nem tudja mikor pirulhatott el ennyire utoljára,mint most!Itachi észrevette ezt és szelíden mosolygott tovább a lányra.
-I-i-igazán nincs mit Itachi!-nyögte ki nagynehezen Sakura.
-De igen!És igazad volt!Sokkal jobban érzem magam!Mostmár elhiszem,hogy reggel úgy kelek majd föl,hogy semmi bajom nem lesz...és ezt Neked köszönhetem Sakura-chan!-mondta Itachi,miközben fölkelt a lány mellől és fölvett a szekrényből egy tiszta pólót.Eközben Sakura is fölállt az ágy mellől,ekkor Itachi odalépett elé és átöleve őt a nyakába hajtotta a fejét miközben ismét egy halk „Köszönöm szépen”-t suttogott és belélegezte a lány hajának és bőrének illatát.Sakura már az öleléstől is épp eléggé zavarba jött,de ahogy megérezte a nyakán Itachi suttogását, ahogy a lehellete a nyakához ért,úgy érezte megremeg a föld és ők ketten eltűnnek egy másik világba...Már az egész arca lángolt,de különösen a fülcimpája! Sakura nem mert volna rá megesküdni,de olyan érzése volt,mintha Itachi most szinte bármit tehetne vele,nem biztos,hogy ellen tudna/vagy ellen akarna állni neki.
-Nagyon szívesen Itachi!Remélem tényleg jobban leszel reggelre.-mondta Sakura csendesen,de ez csak olyan autómatikus reakció volt,igazából olyan zavarban volt,hogy azt sem tudta mit tegyen és viszonozta az ölelést,bár ő csak állt,mint egy lámpaoszlop és igyekezett barátságosan,de gyengéden megveregetni Itachi vállát.Erre a fiú elengedte.
-Örülök,hogy felébredtem!Nagyon furdallt volna a lelkiismeretem,ha nem köszönöm meg ezt a sok munkát,időt és fáradságot,amit rámáldoztál!
-Ne hülyéskedj!-próbálta összeszedni magát Sakura-ez a dolgom!Szanitéc nindzsa vagyok!Te pedig a falu egyik legerősebb-okosabb és legértékesebb nindzsája!Természetes,hogy figyelünk rád és féltünk!
  Itachiba hirtelen belemart valami szörnyű érzés belülről -”lehet,hogy csak egy tökéletes fegyvert lát bennem?”.Sakura látta,hogy amit mondott,nem vígasztalta meg Itachit,sőt inkább rontott vele.
-Ne haragudj!Kicsit elfáradtam!Beszélek itt össze-vissza!Azthiszem jobb ha mindketten nyugovóra térünk!Hazamegyek!Jó éjszakát Itachi!
-Hazakísérlek!
-Nem!Neked pihenned kell!
-Többet pihentem a te kezeid alatt ma,mint az elmúlt három napban összesen!Hazakísérlek azt mondtam!
-Hát jó!Köszönöm.-mondta Sakura megadólag.
  Sasuke már aludt.Egyetlen szó nélkül sétáltak a csillagok alatt,a félhomályban.Sakura nem mert szólni.Tudta,hogy megbántotta Itachit,csak azt nem tudta mivel,hiszen ő csak az Uchiha nélkülözhetetlenségét akarta érzékeltetni vele.Itachi sem szólt.Nem tudta mit mondjon.Végül Sakura háza előtt,miután elköszöntek egymástól,Itachi visszafordult és a háttal álló lánynak már fel merte tenni a nagy kérdést:
-Sakura-chan!Szerinted én csak egy fontos fegyvere vagyok Konohának?
-Hogy mi??-Sakura meghökkenve pördült meg és visszaszaladt Itachihoz- Mit mondtál?Éreztem,hogy megbántottalak,de nem tudtam,hogy ezzel!Nem nem így értettem!Itachi!Amikor megtudtuk mennyit szenvedtél,nekem és Narutonak majd megszakadt a szivünk!Közben ráadásul a miattad elszökött csapattársunk bátyja vagy,akin bosszút akart állni és emellett semmi nem érdekelte!Mindennél fontosabb volt számunkra,hogy visszakapjunk titeket..   együtt!!Hogy végre boldogok legyetek!Ugyanakkor persze ti vagytok a két utolsó Uchiha-jó Madarát nem számítva-!Persze,hogy fontosak vagytok a falunak!Te miattunk hoztál hatalmas áldozatot!Azt akarjuk,hogy boldog légy!És egészséges!-Sakura itt már majdnem kiabált,miközben kicsordult a könnye!Hogy hiheti Itachi,hogy ő csak egy lélektelen eszköznek,egy fegyvernek tartja?!-Itachi!Lehet,hogy az Akatsukinál nem volt divat,de mi igenis megbecsüljük egymást,odafigyelünk egymásra és ha valakinek,aki fontos a számunkra valami baja esik azt igyekszünk a legjobb tudásunk szerint mielőbb meggyógyítani!De nem azért,hogy gyorsan kijavítsuk az emberek hibájit,mint egy meghibásodott fegyvert!!-Sakura az otolsó mondatokat szinte köpte a felháborodástól.
  Itachi lassan közelebb lépett Sakurához és amikor megállt,a lány tekintetébe fúrta a sajátját.A zöld szemek egyszerre tükröztek haragot és bizonytalanságot-gyengéd könyörgést a fekete szempár felé,hogy higgyen neki.
-Akkor én fontos vagyok neked?-kérdezte halkan Itachi.
  Sakura szíve hirtelen a torkába ugrott!Hát,persze,hiszen ezt ő mondta az előbb Itachinak,hogy aki fontos nekünk... „ebből hogy másszak ki?”
-Ha nem lennél az,nem kaptam volna el a fájós karodat,még az irodában.- suttogta Sakura halkan-kérlek Itachi...többé ne csinálj ilyet!Ígérd meg,hogyha megsérülsz,szólsz nekem,vagy a Hokagénak,ha velem mégsem vagy megelégedve,mert ez életveszélyes lehet!A sérüléseket el kell látnunk!
Most,hogy végre visszakaptad az öcséd,megrövidítenéd az életed ilyen hülyeség miatt?!-mondta Sakura és közben félénken tekintett föl újra Itachi szemébe.Ám amit ekkor látott,megint pirulásra késztette...Itachi megint olyan cukin,kedvesen és mosolygósan nézett le rá,majd megfogta Sakura mindkét kezét.
-Sakura-chan!Köszönöm!Mostmár értem.És kérlek ne haragudj!Megígérem, hogyha megsérülök,csakis neked szólok majd!Méghogy nem vagyok veled elégedett?!Alig néhány óra alatt teljesen rendbehoztál és meggyógyítottál! Köszönöm!De most már hagylak aludni,hiszen amíg én pihentem,te folyamatosan dolgoztál!Jó éjszakát Sakura-chan!-mondta Itachi és egy puszit nyomott Sakura homlokára.
  Sakura,miután valami elköszönésfélét hadovált zavarában Itachinak, bement a házba.Nekidőlt az ajtóak és átgondolta az estét.Közben elindult és lezuhanyozott azután ágybabújt.Az érzelmek tomboltak benne.Nem is vette észre mikor aludt el,olyan nyugtalanul forgolódott.De végül elnyomta az álom....és....álmodott!Itachiról.